Újdonsült anyukaként, akár első, akár többedik babád születik, gyakori, hogy a jószándékú tanácsok között már a kezdetek kezdetén elhangzik, hogy mennyire fontos a rendszer a kisbabának. Legtöbbször ezalatt az “etetés” rendszerét értik. Szándékosan írtam az etetés szót idézőjelbe, mert általában a rendszer hívei így hivatkoznak a szoptatásra. Azonban a szoptatás sokkal-sokkal több, mint etetés.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem segít az anya-baba párosnak a merev szabályozás, nézzük meg, hogyan működik a kisbaba és a tejtermelés.

A magzat a pocakban minden percben hozzájutott a tápanyaghoz a köldökzsinóron keresztül, sosem érzett éhséget vagy szomjúságot. Minden kényelmes, puha, meleg,
maga a tökély. A megszületés óriási stressz a baba számára, és innentől kezdve át kell állnia egy egészen más életformára: szakaszos táplálékfelvétel, folyamatos emésztés
(ami sokszor kellemetlen, fájdalmas), testhőmérséklet, légzés, szívverés önálló szabályozása, és a korábbiakhoz képest sok egyedüllét.

A vele született ösztönök segítenek abban, hogy mamája segítségével fejlődhessen a kinti világban. Nagyon-nagyon gyakran kér szopizni. Mert a gyomra még picike. Mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik. Mert a monoton szopómozgás és az anyatej maga is megnyugtatja, ellazítja, elaltatja. Mert élvezi, hogy testközelben lehet az édesanyjával.
Mert az anyatej tökéletes a számára, optimális növekedését és fejlődését biztosítja, és tele van immunanyagokkal amelyek megvédik a kisbabát a kórokozóktól.

Egy újszülött kisbaba általában 10-nél több alkalommal kéredzkedik mellre, és sokszor fél órát, órát vagy még több időt is eltölt ott. Egy jól gyarapodó kisbabánál ez
teljesen normális dolog. Az édesanya azonban valóban azt tapasztalhatja, hogy a nap nagy része szoptatásból áll és ilyenkor az aggódó rokonok, barátok javasolhatják a
rendszer kialakítását.

De valóban szükség van külsőleg szabályozott rendszerre?

A tejtermelést a tejtermelő sejtek végzik és elsősorban hormonok felelnek a szabályozásért. A legfontosabb mechanizmus, ami fenntartja az anyatej termelődését
az, hogy a mellből valamilyen formában kiürül a tej. Ennek legjobb módja a kisbaba szopizása, ugyanis ebben egy jó technikával szopó baba a leghatékonyabb. Minél
többször kerül mellre a baba, azaz minél több inger éri a mellet, és minél alaposabban ki van ürítve az emlő, annál több anyatej termelődik. Az első 6 hét, a gyermekágyas
időszak a stabil, bőséges tejtermelés megalapozásáról szól.

Mi történik, ha a kisbaba csak kötött rendszer szerint, bizonyos időközönként kerülhet mellre és esetleg a szoptatás időtartama is korlátozott?

Nem biztos, hogy a baba magához tudja venni a meghatározott idő alatt azt a mennyiségű anyatejet, amit szeretne, így könnyen lehet, hogy nem jut elegendő
kalóriához, ami a gyarapodás lassulását vagy elmaradását okozhatja. Két szoptatás között a baba általában vizet, teát vagy más folyadékot, esetleg cumit kap,
hogy a következő szoptatásig “kibírja”. Ez rossz hatással van az anyatejes bélflórára, a jóval értékesebb anyatej elől veszi el a helyet, a cumi, cumisüveg pedig
cumizavart, és akár a mell elutasítását okozhatja.

A mell túltelítődhet, ami ahhoz vezet, hogy a tejtermelés csökken: “ha senki nem kéri, minek termeljek ennyit?”. Illetve a ritkán, kevés inger szintén azt eredményezi, hogy a
szervezet csökkenti a tejtermelést. Ha az anya figyelmen kívül hagyja a baba jelzéseit, az ösztönei ellen cselekszik, az mind az anyai kompetencia érzésre,
mind a baba magába és a világba vetett bizalmára negatív hatással van.
Ha egy kisbaba csak szigorúan bizonyos időpontokban kerülhet mellre, és a szoptatások időtartama is korlátozott, nagy valószínűség szerint rövid idő elteltével
pótlás adása válik szükségessé. Ez általában tovább csökkenti a mellen töltött időt és így a tejtermelést is.

Az igény szerint szoptató anyák gyakori félelme az első hetekben, hogy a kisbabájuk már mindig mellen lesz a nap legnagyobb részében. Szerencsére azonban erről nincs
szó. Az első pár hét rendkívül embert próbáló időszak, ami az összeszokásról szól. Érdemes a szülőknek ilyenkor minden segítséget kérni és elfogadni a baba mellett
nehezen elvégezhető házimunkában, bevásárlásban, főzésben. Az anyának nagyon fontos, hogy ragadjon meg minden alkalmat a pihenésre, sokszor ez csak úgy sikerül,
ha a kisbaba éppen alszik napközben, de ilyenkor akár egy kevéske alvás is csodát tehet, érdemes élni vele. És ami talán egy kicsit segíthet ennek a nehéz, kimerítő,
sokszor kétségbeejtő időszaknak a megélésében, hogy elmúlik!! Talán úgy tűnik, megállt az idő, de aztán egy pillanat alatt emlékké válik. Kívánom minden
édesanyának, hogy váljon szép emlékké!

Hallgassatok bátran az anyai ösztöneitekre és a kisbabáitokra!